A kvarcórák működési elve
Azt többnyire mindenki tudja a kvarcórákról, hogy a legpontosabban működő óraszerkezetek. A legelső ilyen órát majdnem száz évvel ezelőtt találták fel az amerikai Bell Labs-ben.
Az a kezdetleges típus még nem éppen volt persze hordozható, hiszen mérete egy hűtőszekrényével vetekedett. A későbbiek folyamán viszont az akkor – 1920-as években – felfedezett technológia biztos alapot nyújtott a további fejlődésekhez. Az első ténylegesen hordozható kvarcórát a japánok találták fel, pontosabban a Seiko vállalat. A ’70-es években már rendkívüli népszerűség övezte ezeket az időmérőket.
De térjünk is rá a lényegre, azaz a működésükre. Alapjaiba véve az egész folyamat a kvarckristályok rezgésének köszönhető, mely a kvarc úgynevezett piezoelektromos tulajdonságából adódik. Ez egyfajta elektromos jelenség, gyakorlatilag annyit takar, hogy a kvarc összenyomásakor elektromos feszültség keletkezik, és ez az áramkör rezgéskeltő elemeként tud funkcionálni. Eközben pedig, megfelelő méret és csiszolás esetén, a szükséges rezgési frekvenciáját roppant mód stabilan képesek fenntartani. A kezdeti időkben még elég komplikált volt mechanikájuk, de ez aztán a későbbiek folyamán fokozatosan egyszerűbbé vált. Ez fizikailag is meglátszódott idővel, az elektronika fejlődéséből kifolyólag, mivel már egészen kis helyigénye van a szerkezet létfontosságú alkatrészeinek.
Miért is olyan népszerűek a kvarcórák? Elsősorban kitűnő pontosságuk miatt, ugyanis egy év során mindösszesen egy perc járáseltérést képesek csak összehozni. Ha ezt megpróbáljuk napi szintre átszámolni, akkor bizony kevesebb, mint egy másodpercet kapunk eredményül. Érdekes viszont, hogy az olcsó és egyben precizitás hiányában elkészített kvarcórák kifejezetten pontatlanok lehetnek. Egyetlen, ám talán lényeges hátrányuk az, hogy elemmel működnek. Ebből kifolyólag felmerülnek az elemcserével kapcsolatos felelősségek, melyeket nem mindenki preferál annyira.
A kvarcórákat két meghatározó csoportba tehetjük: az analóg és az LCD kijelzővel rendelkező időmérők kategóriájába. Alapvető különbség kettejük között, hogy a digitális kijelzős kvarcórákban nem található a mutatókat mozgató kerékrendszer, mint az analóg fajtákban. Jelenleg viszont már kombinált típusú karórákat állítanak elő inkább a gyártók.
Napjainkban már autokvarc szerkezettel rendelkező időmérők széles tárháza is rendelkezésünkre áll. Ezek működéséhez nem szükséges elem, ebből adódóan igen népszerűek. Két fajtájuk ismeretes inkább: a természetes és mesterséges fényből, valamint a kéz mozgásából energiát nyerő szerkezetek. Ez elsőre picit riasztó lehet, hiszen felmerül a kérdés, hogy mi történik éjszaka alváskor, amikor se fény, se mozgás nincs. Pánikra azonban semmi ok, mivel ezek a kis készülékek rendelkeznek olyan kondenzátorokkal, amelyek képesek elraktározni a hasznosított áramot. Ebből kifolyólag tehát nem feltétlenül kell folyamatosan fénynél vagy karunkon hordani a karórát, mivel ezek nélkül is képesek akár 4 évig működni a tárolt energiából.
