Márkák
aktuális információk
Ha nem akar lemaradni legfrisebb híreinkről akcióinkról, iratkozzon fel értesítő levelünkre:
feliratkozás

Később bármikor egyszerűen leiratkozat.
OTP Bankártyás fizetés
Hírek

Az idő mérése a római kultúrában

2014.03.31.
Hírek

Az idő pontos mérése, a múló napok, hónapok múlását vizsgáló tudomány sokáig nem érdekelte a rómaiakat. A földművesek tudták, hogy napkeltekor ki kell mennie dolgozni, amit csak nap nyugtakor hagyhat abba.

 

 

 

 

Évszázadok múltak el addig, míg felmerült az idő, a nap beosztásának kérdése. Egyrészt katonai, másrészt államigazgatási okokból is rá kellett térniük a nap időszakos beosztására. Ezen idő alatt az egyiptomiak és a görögök már régen ismerték az idő mechanikus úton való mérését, de a római nép csak a nap állásából tudta meghatározni, hogy „mennyi az idő”. Onnan tudták meg a déli időpontot, hogy a consul hírnöke megfigyelte mikor ér a nap a Curia és a Graecostasis épület közé – ekkor delelt – majd hangos kürtszóval tudatta a néppel, „Meridies est!”, azaz „Dél van!”

Időszámításunk előtt 263-ban Catania városából Rómába hoztak egy napórát, hogy azon figyelhessék az idő múlását. A napórán lévő pálcika vetett árnyékából tudták megállapítani a közel sem pontos időt. Azt, hogy a rómaiaknak mennyire nem volt érzékük a természettudományokhoz mi sem példázza jobban, minthogy 100 éven keresztül senkinek nem tűnt fel, hogy a Catania-i napóra jelzései a 4°-kal délebbre fekvő város paramétereire lettek beállítva, így Rómában ez használhatatlan volt.

Időszámításunk előtt 164-ben készült el az első napóra, ami már megfelelt a római szélességi foknak. Ettől kezdve rengeteg napórát állítottak fel a gazdagok háza tetején, de mivel a ház ura nem figyelhette folyamatosan a napórát, így egy rabszolgának adták ki a feladatot, hogy hangos szóval jelezze, hogy ismét eltelt egy óra. A nép nem lelkesedett annyira a napóra alkalmazásáért, és az idő méréséért.

Probléma volt a napórával, hogy ködös, esős időben és éjszaka sem működött, csak ha a pálcika árnyékot tudott vetni. A rómaiak ekkor tértek át a görögök által használt vízóra, a klepsydra használatára. Ezen szerkezet alakja hasonlít az általunk ismert homokórához, általában égetett agyagból, később üvegből készítették. Ezen szerkezetcsőrén hagytak egy apró rést, melyen keresztül a víz ki tudott szivárogni. Azt, hogy hány óra telt el, abból lehetett megállapítani, hogy mennyi víz folyt el. Az üvegből készített vízórában lebegett egy kis úszó, mely lefelé süllyedt ezáltal meg lehetett állapítani az időt.

Természetesen voltak összetettebb és drágább szerkezetek is. Ezeknél a kiszivárgó folyadék kerekeket működtetett, azok pedig mutatókkal jelezték az időt, sőt némelyik még egy kis sípot is megszólaltatott. A klepsydra azonban sosem tudta teljesen felváltani a napóra használatát, hiszen a rómaiak napkeltétől napnyugtáig dolgoztak, ekkor volt szükség az idő mérésére.

Végül szintén egy érdekesség. Az órákat sorszámnevekkel jelölték -nem tőszámnévvel, mint a magyarok – azaz egy óra helyett, azt mondták, hogy első óra.