PVD és CVD bevonatok
Amikor kiválasztják az óra anyagait és készítésének módját, a gyártók sok szempontot vesznek figyelembe. Ezen szempontok között említhetjük a tervezett súlyt és színt, valamint a költségeket is. Ezen említett dolgokon kívül mérlegelik egy-egy anyag esetleges hátrányait is. A titán például nagyon erős anyag, amely nem allergizál, nem rozsdásodik és a sós víz sem károsítja. Ezekből a tényekből azt lehet leszűrni, hogy a titán kiváló alapanyag búvárórákhoz, azonban felületi keménysége miatt könnyen karcoldóik.
Van egy módszer, amellyel meg lehet változtatni bizonyos anyagok felületi tulajdonságait. A PVD (Physical Vapor Desposition) technológia a követkő módon történik. Az érintett órát, vagy ékszert semleges környezetbe kell helyezni, ahol körülbelül 400°C-ra hevítik, majd beszórják olyan anyagmolekulákkal, amivel szeretnék bevonni azt az órát. A PVD technológiának több változata is ismert, egyik közülük az IP (Ion Plating-ionos bevonás). Az IP csak nagyon minimális szinten tér el az alap PVD technológiától. A módszert már 1838-ban felfedezték, és azóta is előszeretettel alkalmazzák mind az óra, mind az autóiparban is.
Összegezve el lehet mondani a PVD bevonatokról, hogy szép, bizonyos fokig ellenálló és fekete bevonatot lehet vele létrehozni. Tartósabb anyagot lehet így létrehozni vele, mint a rozsdamentes acél, vagy akár a titán, ezért óraszíjak és óratokok gyártásánál fontos szerepe van. A PVD bevonatot nem lehet javítani, abban az esetben, ha nagy, látható sérülések keletkeznek rajta, teljesen eltávolítják, majd újra létrehozzák a felületet.
Ez a felület nagyon vékony, csupán 1 mikron vastagságú. A PVD réteg szorosan kapcsolódik a bázis anyaghoz, így nem kell tartani attól, hogy lepattogzik majd az óraszíjról, vagy óratokról. Egyben elmondható az is, hogy ezen tulajdonsága különbözteti meg a festéstől. Persze ezen a különleges bevonaton is keletkezhetnek kisebb sérülések, de ezekhez is erőteljes ütés kell, hogy érje az órát.
Létezik egy, a PVD technológiánál fejlettebb módszer is. A CVD (Chemical Vapor Desposition) és a már részletesen taglalt PDV technológia közötti legnagyobb különbség az, hogy a bevonatot képző anyag kémiai reakció során alakul ki a bázis anyagon.